Az előző bejegyzésben az Origo.hu gazdasági rovatvezetője válaszolt írásban kérdéseinkre, a mostani posztban pedig az Indexes Haász János véleményét olvashatjátok. A kérdések és azok sorrendje is azonos, de látszik, nincs univerzális recept arra, hogy mindenhová eljuttassuk hírünket. Az ügynökségeknek viszont fontos, hogy legalább megpróbáljanak hírt bányászni a leglehetetlenebb helyzetben is, és ha ez Index címlapot hozhat; érdemes rászánni az időt.
Nagy átalakítások zajlottak mindkét szerkesztőségben az idén, ez mennyiben hatott a munkádra, változott a prioritás vagy a szerkesztési elvek?
Haász János: Igen, én kábé egy éve épp a nagy átalakítások részeként lettem rovatvezető, ez azért erősen hatott a munkámra. De nem komolytalankodva: szerintem nagyon jó volt az Index gazdasági rovata addig is - és a visszajelzések szerint nemcsak én gondolom így -, és nem is érzem, hogy nagyot változtak volna a dolgaink.
Hogyan telik egy átlagos munkanapod?
HJ: A napom, ha nem vagyok reggeli ügyeletes, általában 9 és délután között telik munkával, de ez elég rugalmas, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy reggel héttől éjjel bármeddig. Alapesetben van egy reggeli értekezlet fél tíztől, és van heti értekezlet, péntek délutánonként. A nap többi részében sokszor - mivel kevesen vagyunk a rovatban – írok, hírszerkesztek a rovatban készült anyagok szerkesztése mellett; ez egy elég zsúfolt időszak. Előfordul, bár nem túl gyakran, havi egy-két alkalommal, hogy elmegyek sajtórendezvényekre, találkozom esetleges hírforrást, információt jelentő emberekkel. Emellett időről időre színesítik a munkaóráimat az eseti, futó vagy tervezett projektekkel kapcsolatos ad hoc értekezletek is.
Átlagosan hány sajtóközleményt/ meghívást kapsz egy nap? És ezek közül mennyi releváns, hány százalékát tudod megjelentetni?
HJ: Ha a különböző, például statisztikai adatokra kiadott elemzői kommentárokat, befektetői jelentéseket, piaci elemzéseket is ideszámolom, naponta átlagosan 6-8 sajtóanyag biztosan érkezik. Ez a szám az éves sűrűbb időszakában (szeptember közepétől december közepéig, február végétől május végéig), illetve a hét sűrűbb időszakában (kedd-csütörtök között) tíz fölött is lehet. A kifejezetten céges, reálgazdasághoz kötődő közlemények száma ennek fele-harmada. Emellett napi átlagban két-három meghívót is kapunk, ezek közül legalább egy szintén valamilyen céges rendezvényre szól.
Mitől függ, hogy elmész-e egy sajtóeseményre? Milyen paraméterek számítanak egy sajtóeseménynél – fontos az időpont vagy a helyszín, vagy csakis a téma relevanciája dönt?
HJ: Lehet, hogy meglepő, de elég összetett a dolog, és korántsem az időpont vagy a helyszín a legfontosabb - legalábbis nem abban az értelemben, hogy ne lennénk ott reggel 8-kor vagy este 6-kor valahol, ha az érdekes, és Bp-ről el lehet jutni oda ésszerű időben felébredve akkorra (szóval egy reggel 7.30-ra meghirdetett lenti gyáravató nem a legszerencsésebb szakmai megoldás).
De ami igazán számít, az a hírérték, illetve ezzel szoros összefüggésben a témával foglalkozó kolléga aznapi elfoglaltsága és ezzel párhuzamosan az ügy súlya. Fontos az is, hogy akik ott vannak, azokkal egyéb, saját témáink miatt akarunk-e személyes kapcsolatot kiépíteni vagy meglévőt javítani. Ha például azt látjuk, hogy a tubusos fafogó lesz a jövő nagy biznisze, akkor elmegyünk az új nagykereskedelmi raktár átadására, vagy ha azt egy olyan politikus adja át, akit meg szeretnénk kérdezni valamiről, és esélyt látunk arra, hogy ott szóba álljon velünk. Sajnos gyakori, hogy bizonyos időszakokban feltorlódnak az események, máskor pedig eltelik egy hét érdemi programok nélkül. Most lesz olyan hét a következő hetekben, amikorra már most 12 programot tudok (5 munkanapra), ilyenkor nagyon kell sakkozni. És ilyenkor bejátszhat a helyszín is, mondjuk úgy, hogy ha Budapesten marad egy munkatárs, akkor akár két helyre el tud menni egy nap, míg ha vidékre megy, akkor csak egyre.
Érdemes a meghívókat többször is kiküldeni, vagy ha érdekel a téma rögtön visszajelzel és a többi csak felesleges erőlködés?
HJ: Kétszer nem árt, bekerülhet spambe, lehet, hogy szabadságon voltam, és ha egy hét után megnézek néhány száz levelet, nem veszem észre, stb.
De szerintem kettőnél több már nyomasztó, a második után esetleg érdemes egy telefonhívásban tisztázni, hogy csak lusták voltunk-e reagálni, vagy tényleg nem tudunk menni.
Fontos, hogy személyre szabott legyen a közlemény tartalma, megközelítése, vagy ez nem igazán nyom a latba?
HJ: Nem, sőt, én általában nagyon nem szeretem, ha személyre akarják szabni, ha a pr-os úgy érzi, hogy ő tudja, milyen az "indexes" stílus. Én se tudom, ő miért tudná :) De komolyan: tényleg vannak olyan sajtóanyagok, amik úgy kezdődnek, hogy "szerintem épp illeszkedik az index stílusához" vagy hogy "ez egy olyan téma, amit meg lehetne nagyon jó indexesen írni", stb.
Az más, hogy ha valaki azzal jelentkezik, hogy látta-olvasta az X vagy Y témájú cikkünket, és neki van egy ügyfele, akinek ezzel kapcsolatban lenne mondanivalója. Sokszor persze ebből sem lesz semmi, mert valójában nincs más mondanivaló, mint hogy az ő ügyfele mennyivel jobb, mint a cikkben szereplő (általában valamilyen probléma miatt emlegetett) cég.
Véleményed szerint milyennek kell lennie egy jó sajtóközleménynek?
HJ: Általános érvényű okosságot nem tudok, csak szempontokat felsorolni: van hírértéke, rövid, kiderül belőle, mi a sztori, miért érdemes a témával foglalkozni, miért érdekelné ez az Index olvasóinak széles táborát, miért nem csak egy reklámközlemény, hanem érdemi sajtóhír.
Amennyiben egy közlemény számodra nem, de valamely kollégád számára érdekes lehet, szoktad neki továbbítani?
HJ: Természetesen. Rovaton belül is sokszor van, hogy én kapok közleményt, amit továbbadok egy adott szakterület újságírójának, de ha más rovatra tartozik, akkor nekik is tovább szoktam küldeni.
Mitől függ, hogy egy marketing szagú hír megjelenik-e az oldalon?
HJ: Alapvetően két lehetőség van. Az egyik a szimpla figyelmetlenség: jön egy sajtóközlemény, az egyébként nem túl nagy létszámú rovat valami jelentős ügyön dolgozik nagy energiákkal, kisebb koncentráció jut a hírszerkesztésre, és kikerül egy ebből készült cikk akár úgy is, hogy én láttam volna. A másik az a példa - ilyen a napokban is volt -, amikor érdekes a közleményben lévő egy darab információ, de kérdés, hogy abból az egy mondatból lehet-e cikket csinálni; ha ugyanis ahhoz csak a közleményben lévő szöveget használjuk fel, az tényleg marketing szagú lesz. Ilyenkor van, amikor nem lesz cikk (ez volt a napokban is), van, amikor lesz cikk, általában azzal, hogy ezt a témát majd még jól körbejárjuk nemsoká (pl kijön egy közlemény, hogy új tubusos fafogó-nagykereskedő kezd működni, ez akár be is kerülhet, még ha reklámszagú is, de azzal, hogy ha csak lehet, néhány napon belül csináljunk egy körképet, mi a helyzet a tubusos fafogók magyarországi piacán).
Mi a helyzet akkor, ha egy jelentős hirdetőpartneretek konkurense szeretne egy közleményt megjelentetni, pusztán annak nagy hírértékére hivatkozva?
HJ: Akkor megjelenik, mint a sicc. Soha nem volt ilyen jellegű kifogás, probléma. Most például volt egy CIB által szponzorált takarékossági mellékletünk, amiben több konkurensének, más bankok és biztosítók közleményei alapján készült cikkek is megjelentek.
A nálatok dolgozó újságírók közleményekből dolgoznak inkább, vagy proaktívan keresik az exkluzív tartalmakat. Ha igen, hogyan?
HJ: Egyértelműen utóbbi. És hát ennek sokféle módja van, de értelemszerűen ez teljesen eltérő attól függően, hogy valaki gazdaságpolitikával, költségvetéssel foglalkozik-e, vagy a gazdaságnak a tudományosabb, történetibb területeivel-e, vagy éppen reálgazdasággal. De szerintem mindennek az alapját a jó és sok emberi kapcsolat jelenti - beszélgetünk, levelezünk, találkozunk emberekkel. De szerintem ez ilyen magától értetődő mozgása minden újságírónak, nincs ebben semmi különös.
Szívesebben vagy kapcsolatban vállalati kommunikátorokkal, vagy jobb ügynökségi emberekkel dolgozni? Van esetleg különbség?
HJ: Ez szerintem személyfüggő. Vannak szóvivők, sajtóreferensek, akik alkalmatlanok a feladatukra, mert pl ellenségnek tekintik a sajtót, mint ahogy vannak pr-sek is, akik szintén alkalmatlanok a feladatukra, mert kockacukorért pitiztethető kutyának tekintik a sajtót.
Az újságírók munkáját megkönnyítik, vagy feleslegesen bonyolítják a kommunikációs szakemberek? Hogyan működhetnénk jobban együtt?
HJ: A proaktív ügyekben érzem azt egyes pr-eseken, hogy jobb lenne, ha hirtelen elhagyták volna az elérhetőségeimet vagy ha a golgafrinchamiekkel együtt úton lennének egy másik bolygót keresni. De alapesetben, ha abban tudnak segíteni, hogy a kérdéseinkre a megfelelő helyről a megfelelő időből a megfelelő válaszokat kapjuk, akkor sokszor nagy segítséget jelentenek.
Fontos, hogy ismerd a pr-ügynökség munkatársát, vagy ez nem befolyásolja a megjelenést?
HJ: Nem, pontosabban most már tulajdonképpen az van, hogy a legtöbb pr-ügynökségtől ismerünk akár több embert is - ha csak a személyes kapcsolatokon múlna, akár egész héten sajtóeseményeken lennénk - amelyek többsége nem túl érdekes -, vagy sokszor csak közepesen izgalmas közleményeket dolgoznánk fel. Volt már, amikor volt egyetemi haverom keresett, de nem tudtam mit kezdeni a közleményével.
Hogyan érdemes próbálkozni, ha valamit meg szeretnénk nálatok jelentetni?
HJ: Kábé olyan okosságok jutnak eszembe, amiket az előbbiekben leírtam. Az biztos, hogy növeli a lelkesedésünket és egy cikk megjelenésének az esélyét, ha mondjuk egy interjúlehetőséget nem olyan emberhez kapunk, aki az elmúlt egy héten végigjárta a magyar sajtót, vagy mondjuk nem egy tök érdektelen területtel foglalkozik egy egyébként akár érdekes cégnél. Engem eléggé zavarnak a pszeudoesemények, kifejezett ellenszenvem van a csr-jellegű közleményekkel szemben, de ez utóbbi persze lehet, hogy csak egyéni ízlés kérdése. És, bár ezt szintén írtam már korábban, néha kifejezetten zavaró, amikor valami "nagyon indexes" témát vagy feldolgozást ajánlanak. A legjobb példák aktuális ügyekhez tartozó szakértői kommentárok - jönnek az adóváltozások, mire számíthatunk, válaszolja meg a KasszásGizi Adóelkerülgető Bt.szakértője mondjuk.
Ergo fontos, hogy priorizáljunk és legyen exkluzív tartalmunk! Ha szeretnénk egy Indexes megjelenést, süssük el minden muníciónkat először ott. Ez sem garancia semmire, de elévült, vagy agyonbeszélt anyaggal teljesen felesleges próbálkozni. A túlzott nyomulással, reklámanyagok erőltetésével pedig csak magunk alatt vágjuk a fát. Nemcsak megjelenés nem lesz belőle, de lehet, hogy jóideig az „töröld olvasatlanul” kategóriába száműzzük magunkat és ügyfelünket egyaránt. Ha a kiadandó közlemény a laikus olvasó számára érdektelen, ne fussunk/ ne futtassunk felesleges köröket. Jó lenne, ha ezt az ügynökségek és a megbízók is belátnák.
